Örkénytábor gyökerei az I.világháború utáni időszakra vezethetők vissza. Megalakulásának fő céljai a hadászathoz kapcsolódtak, és a huszártisztek képzéséhez. A XVIII. században kezdett egyre nagyobb jelentősége lenni a harcászatban a könnyű lovasságnak, a jól képzett lovasoknak és lovaknak. Ez tette szükségessé, hogy a nemzetek egységes ló és lovas képzési módszereket, eszközöket teremtsenek, ezáltal a központi laktanyákhoz már lovardák is kapcsolódtak.
Ahhoz, hogy a katonák egyre biztosabb lovastudással rendelkezzenek több lovaglótanár képző központ alakult Európában a XIX. században. Ilyen központ alakult például Saumurban, Pineroloban, Szentpéterváron, Hannovernél vagy Bécsen.
Itthon, amely ekkor az Osztrák-Magyar Monarchiát jelentette, 1866-tól alakult meg a Központi Lovassági Iskola, melyet 1875-ben Lovaglótanár-képző Intézetté neveztek át. Ez az intézet az I.világháború alatt megszűnt, azonban itt végeztek a későbbi örkénytábori Lovagló és Hajtótanár Iskola parancsnokai és tanárai, például Josipovich Zsigmond, Szunyogh Albert, vagy Prónay Sándor.
Az I.világháborút követően a huszártisztek alapképzése a Ludovika Akadémián folyt. Azok a tisztek, akik itt kiemelkedően teljesítettek, csak a saját alakulatuk javaslatára kerülhettek a PIK-be, vagyis a Pótló Idomító Keretbe. Megnevezése ellenére, a legkiválóbb tisztek, és lovasok kerülhettek ide, akikből aztán hazánk legkiválóbb lovas szakemberei lettek.
A PIK 1921-ben alakult és a helyszíne a budapesti Ferenc József laktanya volt. Itt végeztek a teljesség igénye nélkül például: Hazslinszky-Krull Géza, Bodó Imre, Dr. Kósa-Reznek Jenő, Platthy József, Schaurek Ottmár, akik mind kimagasló szaktudással rendelkeztek. 1924-ben Lovaglótanár Képző Intézetté nevezték át.
Azonban a Ferenc József laktanya nem volt túl nagy, nem rendelkezett megfelelő gyakorló tereppel, így megfogalmazódott az igény, hogy a lovaglótanár képzőt a szintén a honvédség tulajdonában lévő örkényi tüzérségi gyakorlótérre helyezzék át, melynek nagysága, talaja, elhelyezkedése mind megfelelő volt a magas szintű ló és lovas képzéshez. 1930.május 17.-én megkezdődtek a munkálatok, majd szeptember 30.-án átadásra került az örkényi helyszín.
Vegyük sorra Örkénytábor akkori ˝infrastruktúráját˝: Ez a terület 150 katasztrális hold volt, mely ma körülbelül 86 hektárnak felel meg. Itt kaptak helyet a vágtapályák, versenypályák, négy nyitott és két fedett lovarda, és különböző terepakadályok, például a méltán híres csúsztató. Ezen kívül természetesen voltak tiszti és egyéb lakóépületek, valamint istállók is. Ekkoriban körülbelül 300 ló állt itt rendelkezésre.
Azoknak a tiszteknek, akik felvételt szerettek volna nyerni, különböző követelményeknek kellett megfelelniük. Teljesíteniük kellett két év csapatszolgálatot a hadseregben, a ludovikai equitációt, mely egy középfokú lovas képzést jelentett, kiemelkedő eredménnyel elvégezték, illetve rendelkeztek versenyeredménnyel. Mi sem példázza jobban a jelentőségét, mint hogy a felvett katonákról a Honvédelmi Minisztérium döntött. Kétség kívül nagy dicsőséget jelentett, ha valaki felvételt nyert ide. A tanév augusztus 20.-tól július 10.-ig tartott. Elméleti, illetve gyakorlati oktatás egyaránt működött, az iskola még saját könyvtárral is rendelkezett. Egy évfolyamot csupán 9 tiszt alkotott (négy huszár, négy tüzér és egy vonattiszt). A 2. évfolyamba csak a sikeres vizsgát tett tisztek kerülhettek, illetve maximum 6 tiszt, a 6 legjobb juthatott a második évfolyamba. Itt szintén a Honvédelmi Minisztérium döntött. Ez a 6 tiszt már versenyeken is indulhatott.
A tiszteknek egy saját és egy szolgálati lóval kellett részt vennie, az ezen kívül hozott lovakért tartásdíjat kellett fizetni. A többi lovat az iskola szolgáltatta, melyeket vagy vásároltak, vagy a különböző ménesekből kerültek ide kipróbálásra.
Örkénytábor tanárai az I.világháború előtt működő Lovaglótanár Intézetből kerültek ki, igen magas szaktudással. Munkájuk megkezdése előtt azonban a Honvédelmi Minisztérium külföldi tanulmányútra is küldte őket, Pinerolóba, Saumurba, és Bécsbe. Így biztosították azt, hogy Örkénytábort az ország legjobban képzett lovasai, lovaglótanárai vezessék.
Az iskola összesen 14 tanévet működött.
Sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint az ezidőben elért magyar sikerek, illetve az Örkénytáborból kikerülő lovas mesterek későbbi hatása az egész világ lovassportjára.
Sikerek Örkénytábor idejében, az 1936-os berlini olimpián:
- Platthy József, Sellő nevű lovával egyéni 3. helyezett díjugratásban. Ez Magyarország egyetlen olimpiai érme lovaglásban.
- Endrődy Ágoston, Pandúr nevű lovával militaryban egyéni 5. helyezett.
- Keméry Pál, Magasházi László, Pados Gusztáv: díjlovaglás VI.hely csapatban
A 14 működő tanév után, a háború lezárásával nehéz helyzetbe került Örkény. 1943 után megszűnt az oktatás, leginkább sportcélú lovaglás működött, majd 1948-tól már csupán lótenyésztés és lókiképzés folyt, de már a régi szakemberek nélkül. 1954-ben megszűnt a huszárság, és vele együtt az összes lovas fegyvernem. Ez magával hozta azt, hogy az örkényi komplexum fenntartása feleslegessé vált. Az örkényi iskola a Honvédelmi Minisztérium hatásköréből a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe került át, mely végleg megpecsételte a sorsát. Egy ilyen lovas komplexum fenntartása nagy költségekkel járt, melyet minden országban csak a Honvédelmi Minisztérium engedhetett meg magának, csak ők tudták finanszírozni a működését. Magyarországon így teljesen ellehetetlenedett Örkénytábor működése, így 1954. július 15.-én végleg bezárt.
Az itt végzett tisztek sem tudták ezután megfelelően kamatoztatni tudásukat, legalábbis nem Magyarországon. Itthon ugyanis nem tartottak igényt a szaktudásukra, nem alkalmazták őket, vagy ha alkalmazták is, nem a rangjuknak, és szaktudásuknak megfelelően. (Pl.: disznótelepen kaptak munkát) Nem engedték őket lovak közelébe, munkájuk méltatlan volt hozzájuk.
Ennek okán, többen az emigráció mellett döntöttek. Így vezethette el a világ élvonalába Endrődy Ágoston az angol military csapatot, Hazslinszky-Krull Géza a holland díjlovaglást, és Némethy Bertalan pedig az amerikai díjugrató válogatottat.
Endrődy könyve 1959-ben jelent meg, melynek eredeti címe: Give Your Horse a Chance, azaz magyarul: Adj esélyt a lovadnak. Némethy 1988-ban Amerikában írta meg máig nagy hatású könyvét, melynek eredeti címe: The De Nemethy-Method, vagyis A Némethy-módszer. Fülöp herceg így nyilatkozott a műről: „Számtalan lovas ér el nagy sikereket a lovassportok egyikében vagy másikában, ám csak nagyon ritkán tűnik fel olyan zseniális csillag, aki ösztönösen érzi és érti a ló és lovas kölcsönös viszonyát. Némethy Bertalan pontosan erre képes: megmutatta, hogyan lehet a legjobb teljesítményt kihozni ló és lovas kapcsolatából. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka ez a könyv.”
Örkénytábor hatása, és összefoglalása kapcsán tehát megfogalmazhatjuk azt a tényt, hogy Magyarország rendelkezett olyan szakemberekkel, akik lovas társadalmunkat a világ élvonalába emelhették volna, bármely olimpiai szakágban. Ez abban az esetben történhetett volna meg, ha nem tékozoljuk el az ő tudásukat, és az akkori magyar vezetés lehetőséget ad nekik arra, hogy itthon kamatoztassák tudásukat, de ez sajnos nem történt meg, így már valószínűleg soha sem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha ez másként alakul.
Ezen információk ismeretében igazán komikus, hogy ha ma el akarnánk olvasni Endrődy vagy Némethy munkásságát, könyveik legtöbb esetben csupán előjegyezhetőek, és igazán nehezen lehet magyar nyelven hozzájutni. Azonban ha az eredeti, angol verzióra keresünk rá, pillanatok alatt megrendelhetjük. Így bár mindkét nagyhatású mű szerzője magyar, magyar nyelven igen nehezen juthatunk hozzá ma ezekhez a könyvekhez, míg a nemzetközi lovas szakirodalmat olvasók, angol nyelven könnyen, szinte bármikor hozzáférhetnek a Némethy vagy Endrődy által lejegyzett szakirodalomhoz. Ebből következtetve, munkásságuk talán még ma sincs Magyarországon méltó módon elismerve, és felhasználva.
Forrás: Pachl, P. (1989). „Örkény Vitéz” Lovastábor története. Diplomamunka.
Kép forrás: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=3346
