Első sorban a motorikus, vagyis más néven mozgáshoz kapcsolódó képességekre gondolunk, hiszen ezek azok, amelyek elengedhetetlenek a lovaglás során. Ezek a motorikus képességek további három nagy csoportra bontható, melyek a kondicionális képességek, a koordinációs képességek, és az izületi mozgékonyság. Ezek komplex módon jelennek meg a különböző mozgásokban és a mozgástanulás során is, valamint egymást kölcsönösen fejlesztik.
A kondícionális képességekhez tartozik az erő, az állóképesség és a gyorsaság, melyeket különböző izomműködés eredményez. Fontos azonban, hogy ezek a képességek soha nem egymástól elszigetelten jelennek meg, hanem mindig egyszerre, egymással kölcsönhatásba vannak jelen a különböző mozgások közben.
A koordinációs képességek felelnek azért, hogy a mozgásokat, mozdulatokat térben és időben össze tudjuk egyeztetni, meghatározott dinamikával, valamint képesek legyünk ezek szabályozására.
Az egyik fontos ide tartozó koordinációs képesség a mozgásérzékelés, vagy izomérzékelés, másnéven kinesztézis. Ez azt jelenti, hogy egy mozgás során tisztában vagyunk testünk helyzetével, és feladatával. Tudjuk, hogy inaink, izmaink, és ízületeink milyen funkciót töltenek be, és képesek vagyunk tudatosítani az ezekből érkező információkat. Ez a mozgástanulás egyik elengedhetetlen feltétele. Ide tartozik még az egyensúlyozás képessége, amelyek mind statikus, mind dinamikus mozgás esetén lehetővé teszik a testhelyzet megtartását. A téri tájékozódó képesség is elengedhetetlen, hiszen ezáltal tudjuk, hogy testünk, testrészeink, mozdulataink, sporttársunk, vagy épp egy sporteszköz hol és hogyan helyezkedik el a térben, valamint képesek vagyunk meghatározni, hogy mi hol vagyunk a társunkhoz, a sporteszközhöz, vagy egy-egy környezeti tényezőhöz képest. Téri tájékozódó képességünk által tudjuk felmérni a különböző mozgások lehetséges irányát is. Ide tartozik még a ritmusképesség, mely a mozgásunk, mozdulataink megfelelő időben, megfelelő tempóban és megfelelő dinamikával történő végrehajtásában nyújt segítséget. Természetesen nem csak a tánchoz kapcsolódó sportágakban van jelen, hanem például a lovaglás során is nagyon fontos szerepet kap. A reakcióképesség összetett dolog, hiszen lehetővé teszi azt, hogy gyors és egyszerű reakciót tudjunk adni egy már ismert ingerre, valamint azt is, hogy egy ismeretlen helyzetben minél gyorsabban dönteni tudjunk. A gyorsasági koordináció pedig lehetővé teszi a mozgásaink pontos végrehajtását nagy sebesség, gyorsaság mellett is. Illetve említenünk kell még az ügyességet, amely egy komplex koordinációs képesség.
A lovagláshoz és a díjugratáshoz elengedhetetlen a jó testtudat, a kinesztézis. Nagyon fontos, hogy a lovas tisztában legyen végtagjai helyzetével, anélkül hogy rájuk nézne. A lovaglás különlegessége pedig a többi sportághoz képest, hogy a sportolónak, a lovasnak, a lovával is össze kell hangolnia a mozdulatait, lovának a reakcióira kell, hogy a lovas reagáljon.
Nagyon fontos az egyensúlyérzék, hogy a lovas képes legyen egyensúlyban ülni, puhán követni lovának a mozgását, képes legyen a hirtelen iram vagy helyzetváltozásokat is stabilan kiülni.
A ritmus és ütemérzék is hozzájárul egy ugrólovas sikeréhez. Ez a képesség a lovaglás egészére kihat, hiszen mindennek az alapja, hogy a lovunk ütemesen tudjon mozogni alattunk. Ennek megfigyeléséhez vagy változtatásához pedig elengedhetetlen a ritmusérzék. Minden jármódnak megvan a maga üteme, azon belül pedig a lábsorrendje, a ritmusa.
A jó memória és a stresszhelyzetben is jól működő emlékezőképesség szintén elengedhetetlen. Versenyzés során a lovasnak gyorsan, és jól kell tudnia memorizálni az aznapra felépített pályát, vagy feladatot, egy versenynapon akár ebből többet is. Szerencsére ezt is jól lehet különböző módszerekkel és technikákkal fejleszteni.
Fontos a gyors helyzetfelismerő képesség, hiszen egy díjugrató pálya során a lovasnak sokszor a pillanat töredéke alatt kell döntést hoznia, hogy hogyan cselekszik. Határozottan és magabiztosan kell tudnia választani, a körülményekhez képest a lehető legjobban. A reflexek és a reakció gyorsasága ugyanezen okok miatt elengedhetetlen.
A lovasnak képesnek kell lennie felismerni az iramot. A sikeres ugróteljesítmény egyik alappillére az egyenletes vágta. Ennek az egyenletes vágtának a mértékét, az iramot pedig a versenyszám típusa és körülménye, valamint az akadályok nagysága határozza meg. Lényeges említést tenni arról, hogy a lovat az ugróteljesítményében nagyon megzavarják a hirtelen iramváltozások az akadály előtt. Tehát a sikeres teljesítményhez szükségünk van az egyenletes, együtemű vágtára.
Ehhez kapcsolódik a vágtaugrások hosszának az érzékelése. Egy ló átlagos vágtaugráshossza 3.66 méter. A pályaépítők ehhez mérten tervezik meg a díjugrató pályát, beleszámítva egy akadályhoz szükséges elrugaszkodás, illetve a leérkezés távolságát. A vonalak során kifejezetten fontos, hogy a lovas képes legyen érzékelni lova vágtaugrásainak hosszát, illetve amennyiben szükséges tudjon változtatni is rajta. Fontos, hogy ezt a lovas minél hamarabb felismerje, és gyorsan tudjon cselekedni, hiszen a leérkezés utáni 1-2 vágtaugrásban kell változtatnia, hogy a következő akadályhoz már visszanyerje, amennyire lehet, az egyenletes iramú vágtát. Ez főként a rövidebb, 4-5 vágtaugrásos vonalakban elengedhetetlen, hiszen minél hosszabb egy vonal, a lovasnak annál több ideje van a vágta korrigálására és módosítására.
A helyes elugrási pont megtalálása is egy nagyon fontos képesség, sőt, talán ez a legnehezebb a díjugratás során. A lovasnak minél messzebbről, minél kisebb beavatkozással kell tudnia lovát a megfelelő elugrási pontra vezetni. Ennek fejlesztéséhez szintén tudatos edzésmunka, és gyakorlat szükséges.
Ezen kívül fontos, hogy a lovas rendelkezzen megfelelő kondíciókkal, legyen kellő ereje a feladatok végrehajtásához, állóképessége, reakcióiban, mozdulataiban pedig legyen megfelelően gyors és hatékony.
